Istentelen életem során Istent káromoltam. Mindenért Őt hibáztattam, ha valami nem úgy jött össze, ahogy én akartam, azért is Ő volt a hibás. Állandóan a pénzt hajtottam, nem törődve a családommal és másokkal, az egészségemmel. Csak egy cél vezérelt, nekem legyen jó, meg a családnak, bár ez utóbbi csak álca volt, inkább magamat néztem. A családom majdnem széthullott, a feleségem utólagosan bevallotta, hogy a váláson is gondolkozott.
Nem voltam templomba járó ember: csak ünnepekkor, de akkor is azon járt az eszem, hogy mikor lesz már ennek vége. Az ige szólt, csak nem nekem. Míg egy napon meg nem szólított az Úr. 2022-ben egyik rokonom elhívott Mátraszentimrére, a gyülekezeti táborba. Először ellenkeztem, de ahogy közeledett az időpont, engedtem Isten hívásának. Akkor még nem tudtam, hogy Ő hívott el, de most már tudom, mert ha Istennek terve van valakivel, akkor azt meg fogja szólítani, akár egy másik ember által is.
Elmentem és szólt az ige, de még hogy! „Jákób pedig ott maradt egyedül. Ekkor Valaki tusakodott vele egészen hajnalhasadtáig. De látta, hogy nem bír vele, ezért megütötte a csípője forgócsontját, és kificamodott Jákób csípőjének forgócsontja a tusakodás közben.” (1Móz 32, 25-26) Ekkor értettem meg, hogy én vagyok Jákób, Isten tükröt mutatott az ige által és ez fájt nekem. Jákób egész élete akár az enyém is lehetne.
Hazatérve elkezdtem szerdánként biblia órára járni. Ezek az alkalmak sokat segítettek, mert igei központú, őszinte beszélgetéseket hallhattam és tanulhattam belőle. Elkezdtem vasárnap templomba járni a családommal és igen, kaptam egy családot. Jelentkeztem felnőtt konfirmálásra is. Akkor még nem tudtam, miért akarok részt venni a gyülekezet életében, most már tudom: Krisztus Szentlelke irányít. Azt mondom: merjünk szembenézni bűneinkkel és merjünk kilépni a csónakból a vízre, mert akár a vízen is tudunk járni.
Új barátokra is találtam, akikkel egy közös pontunk van és az nem más, mint Krisztus. Egy új ember érkezett meg, az életem más értelmet kapott. Most már van egy Krisztusom, aki ott van a középpontban, aki értem is meghalt. Tudom, ha egyszer Isten elé kell állnom, ott lesz mellettem és azt mondja majd, ez a bárány idetartozik.
Írta: Mányi Gábor