Hosszú életem során ezt már nagyon sokszor megtapasztaltam, hogy az ÚR csodásan működik, de most olyan betegség ért, ami eddig soha. Hasi sérvem lett egyik napról a másikra, amely nagy fájdalommal járt. A klinikára vitt a mentő, ott mindenféle vizsgálatot elvégeztek, majd átszállítottak a Kenézy Kórházba, mert ott van sebészet. Egy négyágyas szobába kerültem, ahonnan este átvittek a műtőbe.
Egész úton a műtőig, a hosszú folyosókon át, a liftben is imádkoztam: „Bárhogy döntesz Atyám, ha nem ébredek fel műtét után, azt is megköszönöm, hiszen olyan sok-sok évet adtál eddig is! Te döntesz életem felöl, ha eljött az én időm, fogd a kezem és vegyél magadhoz! Ha maradok még, akkor kérlek, gyógyítsd meg a nagy sebemet!” A hosszú út alatt a műtőig semmilyen fájdalmat nem éreztem, eszembe sem volt, hogy hamarosan műtőasztalra fekszem. Az altatóorvostól azt kérdeztem, hogy hány óra van. Pontosan éjjel 11 óra volt, többre nem emlékszem.
Másnap a betegszobában ébredtem. Az is olyan csodás volt: kinyitottam a szemem, semmi testrészemet nem éreztem, csak a szemem mozgott, körbe néztem, három asszony ült az ágyán és engem nézett. Csodálatos volt ez a pár pillanat, mert olyan volt, mintha csak a szemem élt volna.
Aztán óvatosan megérintettem a karom és akkor világosodott meg teljesen előttem, mi is történt velem. Nagy fájdalmat nem éreztem, három nap múlva hazaküldtek. Főorvos úrnak megköszöntem a munkáját: „Áldja meg az Isten főorvos urat!” Erre a vállamra tette a kezét, és azt mondta: „Magát is áldja meg az Isten!”
Hála legyen az Úrnak, meggyógyultam. Köszönöm a lelkészeimnek, a gyülekezetnek a sok jókívánságot, és az értem mondott sok-sok imát.
Békességet, jó egészséget kívánok én is kedves mindannyiótoknak, szeretettel!
Bertalanné Erzsike néni