Mikor néhány éve elkezdtem bibliaórára járni, szorongtam, hogy a Bibliát nem ismervén, csak ülök ott…és csak ültem ott…
De hétről-hétre bővül az ismeretem és egyre jobban vonz. Jó az igéket megismerni, hallgatni a magyarázatát bővebben és másképp, mint vasárnap az Istentisztelet alatt.
Ha eljön a szerda vágyakozom…az ige kibontására, más oldalról való megközelítésére, amit ha reggel elolvasok, még el sem tudom képzelni, vajon melyik része lesz a hangsúlyos délutánra? Miben van az igazi „íze”? Merthogy a Tiszteletes az ige olyan jelentését hozza elő, amit magam otthon nem látok meg, vagy nem úgy.
Ezeknek az alkalmaknak formáló hatása van, magamra és a közösségre nézve is. Ilyenkor megfogalmazhatom és elmondhatom saját érzéseimet, gondolataimat, tapasztalataimat azzal kapcsolatban, hogy az én életemben hogyan nyilvánul meg Isten kegyelme, jelenléte a mindennapokban. De olykor csak mélyen magamban forgatom az igét.
Gyakran fáradtan, problémákkal tele indulok….de az ige körül, ezzel az őszinte, valóságos testvéri közösséggel együtt töltött minőségi idő feltölt, szinte kicserél! Lendületet kapok a következő napokra.
Alig várom a következő szerdát!
Kedves olvasó! Ha még nem voltál bibliaórán, bármi tart is vissza, biztatlak, hogy gyere el!
Hallgasd meg, vegyél részt! Igazi ismeretekre tehetsz szert: Istenről, Jézusról és a Szentlélek munkájáról!
És nagyon jó közösség kovácsoló ereje van!
Írta:Simonné Katona Katalin