Ó milyen gyarló és figyelmetlen tud lenni az ember! Hosszú életem során annyiszor kaptam segítséget, meg sem tudnám mondani hányszor. Ott kezdhetem, hogy 1932-ben a tífusz-járvány kellős közepén születtem. Édesanyám kis sovány, törékeny testét nagyon megviselte a 6. szülés és bizony elkapta a tífuszt. Gyönyörű gesztenyebarna, hullámos, dús haja teljesen kihullott, elapadt a teje…szegény még öreg korábban is mindig ezt mondta: ne vegye el a jó Isten a hat gyermekétől, mert mi lesz velünk?!. Istenre bízott bennünket ha ő elmegy, de a szíve mélyén bízott Jézusban, hogy segíteni fog és a szép, gesztenyebarna haját is visszaadja. Így lett. A temetőben sokszor elmondtam már neki, hogy az Úr csodásan működik. De ezt ő már hamarabb tudta, mint én, mert sokszor megtapasztalta élete során.
Gyarló emberi sorsunk mutatja, hogy a testi fájdalmaink miatt jobban aggódunk, pedig előbb a lelkiért kellene. Ha az rendben van, ha nyugodtan állok Jézus elé, utána a testem is meggyógyul! Jézus én nagyon szeretlek, hiszem, hogy ha Te Isten elé viszed az én bajaimat, bánatomat, jó Atyám rajtad keresztül segíteni fog: ha erre gondolok, már jobban vagyok: a hit, a remény, a szeretet éltet, életkedvet ad és ez nagyon fontos.
Hálával telik meg a szívem, ha kevésbé fáj valamelyik testrészem. Hogy még egyedül el tudok menni a templomba, a klubba, a fodrászhoz 91 évesen. Drága Jézusom! Tudom, hogy mindezeket Neked köszönhetem. Köszönöm! Áldott legyen a Te neved örökké. Ámen.
Írta: Bertalan Zoltánné